~1.Rész-Egy eseménydús nap

  -Mióta tudod?

-Élég ideje ,hogy tudjam ,hogy igaz.

 1.mindennap mosolyogva jössz haza, mint az! előtt.

 2.találtam egy csomó képet rólatok.

 3. Tegnap is vele voltál.

 És őszintén....mikor jöttél haza?

Lehajtotta a fejét. Látszólag valamin nagyon gondolkodott.

-Figyelj Brooke, sajnálom! Tudom, el kellett volna mondanom!

-Hát én is.-azzal kikászálódtam az ágyból és bementem a fürdőbe.

Letusoltam és felvettem egy virágmintás trikót ,egy farmer rövidnacit, és egy hosszú szürke kardigánt. 

A hajamat csak kifésültem, hagytam ,hogy szőke tincseim hullámokban omoljanak a vállamra.

Gyorasan felhúztam magamra a fehér conversemet és felkaptam a táskámat ami a telefonomat a fényképezőgépemet a tárcámat és a lakáskulcsomat tartalmazta.

Útnak indultam megkeresni a kutyámat.

Ez elég hülyén hangzott mert a drága vagy az én szobámban vagy a nappaliban szokott lenni, és mivel a szobámban nem volt sokáig nem kellett keresnem.

Meg is találtam az egy éves yorkshire terrieremet , Jenny-t.

Feladtam rá a pórázt. És elindultunk a legközelebbi  

park felé. Útközben megáltam egy Starbucks-nál.

Vettem egy Chappucinot és folytattatam az utamat

a park felé.

Találtam egy padot ahonan pont ráláttam a rétre, és m

mindig figyelemmel tudtam kisérni Jenny-t.

Leültem a kiszemelt padra és a gondolataimba 

merültem.

Azon gondolkodtam ,hogy ki is az a Harry. Nagyon

ismerős de nem tudom honnan, és még egyéb ilyen 

dolgokon törtem a fejem amikor észrevettem ,hogy 

a kutyámnak nyoma veszett.

 Az első gondolatom az volt ,hogy basszus, ilyen csak velem történhet meg. Aztán azon ,hogy most mi lehet szegény Jennyvel?! Elrabolták? kétlem.

Biztos elkóborolt vagy meglátott valamit ami nagyon felkeltette a figyelmét és észre sem vettem  ,hogy nem ott van ahol lennie kéne.

Nem mehetet annyira messzire, még remélem a parkban van.

Elindultam arra amerre gondoltam és reménykedtem ,hogy arra lesz. Meg is láttam egy lányt (hasonló ruhában amilyenben én vagyok) után futni, biztos azt hitte ,hogy én vagyok az. Futottam és futottam,de nem volt könnyű az embereket kerülgetni, mert ez elég ismert park. Csak neki ne menjek valakinek vagy valaminek (gondolok itt fára, padra akármire.) 

Nagy szerencsétlenségemre belefutottam egy srácba. Fekete pulcsi volt rajta és napszemüveg (jó párositás, csodálkozom ,hogy nem döglik meg ebben a melegben.)

a Chappucinom tartalma meg a pulcsiján landolt. Hupsz!

-Jajj, elnéztést nagyon sajnálom, de rohannom kell mert a kutyám eltntűnt és anyám ki fog nyírni ,és én is magamat plusz.....-nem engedte ,hogy befejezzem a szavamba vágott.

-Semmi gond, de azért levegőt  vegyél.-mosolygott rám.-Figyelj segítek megkeresni mert ha láttad is már tuti nem ott van.

-Ööö, köszi!-viszonoztam a mosolyát.

-Hogy is néz ki pontosan....?

-Yorkshire terrier és a Jenny névre hallgat.

-Szerintem váljunk szét és ha megtalálta valamelyikünk értesítse a másikat. Megadod a telószámodat?

-Minek kell a kutyakereséshez a telefonszámom?-húztam fel a szemöldökömet. Sóhajtott egyet majd belekezdett a mondandójába.

-Kedves szőkehajú lány akinek nem tudom a nevét....

-Brooke!

-Akkor kedves Brooke van jobb ötleted ,hogy szóljunk egymásnak ha megtaláltuk a kutyádat?

-Ja tényleg!-kaptam a fejemhez majd lediktáltam a számot.

Már egy fél órája keresem de semmi.

Jajj, mi lesz velem.....

Ekkor megcsörrent a telefonom.

Ismeretlen szóval biztos a srác. Ha megtalálta a kutyámat az adósa vagyok.

-Hello Brook, megtaláltam. Gyere a szökőkúthoz!-Mire reagálhattam volna a titokzatos srác már ki is nyomta.

Amikor a megadott helyhez értem meg is láttam Jennyt a srác kezében.

-Nagyon köszönöm-értem oda hozzájuk-hol volt?

-A szökőkútban játszott és egy pillangót kergetett.-Nevetett fel.

-Jó akkor hol volt igazából?

-Itt kóvájgott össze-vissza. Amúgy nincs kedved meginni egy kávét?

-Fél órája öntöttem rád a kávémat, és te elhívsz egy másikért?

-Igen

~a kávézóban

Megrendeltük a kávét és leültünk egy eldugottab részhez.

-Na akkor mesélünk egymásról?

-Igen, kezdjem én?-ő csak bólintott.

-Brooke Evans vagyok, 17 éves. Nicki Minaj-t és Bruno Marsot hallgatok leginkább. Utálom ha valaki kétszinű és nem magát adja, azt is utálom ha valaki hazudik.

Nagyon szeretem a zenét de írni szoktam.

Újságíróként és íróként képzelem el magam de még nem vagyok biztos benne. Nagyjából ennyi.

-Oké én nem tudom ,hogy mondjam el.- és levette a kapucniát. Ő is ismerős volt.

Én nem nagyon értettem ebből semmit és kérdőn néztem rá.

-Te nem ismersz fel?

-Kéne? Talán egy suliba jártunk?

-Louis Tomlinson-mutatott két kézével magára.-One Direction énekese.

-Valhonnan tényleg ismerős vagy. Várjunk tudom honnan-fagytam le.

-Brooke, van valami baj?

-Útisten! Most mennem kéne. Majd még beszélünk, hello.

-Legalább had kisérjelek haza.

-Rendben.-és elindultunk. Útközben elmondtam mindent neki, kiderült ,hog tényleg az a Harry akire én gondolok. Ő meg bővebben kifejtette a véleményét ,hogy Harry nekik is hazudott csak tegnapi későn vagy inkább túl korai hazaérése után vallott be mindent. Amikor elértünk a házunk elé, elbúcsúztunk én meg bementem. Jennyt az útjára engedtem és megkerstem anyát. De nem gondoltam volna ,hogy sokkot fogok kapni. Anya a szobályában volt, de nem egyedül. Ott volt vele a göndörke és anyám fölött feküdt ,nagyon kerestek valamit egymás szájában.

Vettem egy nagy levegőt ,elszámoltam tízig aztán bevágtam az ajtót, kirohantam a házból egyenesen az utcára Louis még az utca végént sétált de ahogy hallotta az ajtócsapódását hátranézett és elém sietett.

-Mitörtént?-kérdezte aggódva.

-Anya és Styles...

-Lefeküdtek?

-Még nem de ha nem nyitottam volna be egy 10perc múlva tuti!-próbáltam nyugotg lenni de nem nagyon sikerült.

-És akkor most hova mész?

-Biztos nem Em-hez mert ott keresnének először.-Lou olyan "ki az az Em" fejjel nézett rám.-Emily a legjobb barátnőm.

-Gyere hozzám. Van egy külön lakásom amiben nem a fiúkkal lakom. Csak egyedül.

-Biztos?-ő csak bólintott.-Hát akkor induljunk. -Már fél órája sétáltunk amikor leszakadt az ég. 

-Na de jó....már csak ez hiányzott!-Szidtam az időjárást.

-Nyugi, mindjárt ida érünk. Öt percnyi futás után el is értünk egy házhoz. Nem volt se kicsi se nagy. Loui kinyitotta az ajtót és amíg ő fel ment száraz ruhát keresni nekem és magának, addig én körbenéztem és leültem a konyhába.

Pár perce ülhettem amikor nagyot dörgött a az ég és nem sokkal később villámlott majd a házban az összes fény kialudt. 

-Louis!!!-ordítottam fel az emeleten lévő srácnak, de semmi válasz.-Louis!!-próbálkoztam megint.

-Jövök! Csak mond meg hol vagy?

-A konyhában! Gyere lécci!

-Itt vagyok!-nem nagyon láttam semmit de kezdett már hozzászokni a szemem a sötetétséghez. Szerencsére volt nála egy elemlámpa.-Gyere fogd meg a kezem és menjünk a nappaliba.

-Várj meg itt csinálok kakaót. Jó lesz az?

-Nehogy itt hagy egyedül!! Amúgy meg ki ne szertené a kakaót?!?

-Jó akkor gyere velem.-be is mentünk a helységbe, Lou elővett kép pohrat majd felém fordult.

-Kiveszed a kakaót a speizból lécci?

-Persze!-keresem/keresem de nem találom-Louis nem találom a kakaót!

-Megyek!-be is jött csak amikor leemelte a kakaót a polc leesett és leverte a kilincset mi meg bereagadtunk.

Dejoooo!